Gabriel Garcia Marquez: 100 év magány
Koreográfus: Földi Béla

Időpont: 2016.06.17. 20:00
Helyszín: Budapest Táncszínház Stúdiója -1097 Budapest, Koppány u. 15.

Az egyetlen igazi veszély a magányosság. Vannak kapcsolataik, utódaik, csak az a probléma, hogy nem tudják átélni a szerelmet. Minden eszközt jónak kell találnunk, ami együtt tartja az embereket. Ezen az úton – Marquez regényében – a nők igazodnak el legkönnyebben, ők terelik rá újra meg újra a hatalomvágyba belegabalyodott férfiakat. A férfiak bámulatos energiájuk és akaraterejük ellenére törékeny gyermekeknek tűnnek, képtelenek arra, hogy elviseljék álmaik szertefoszlását, de erőfeszítéseikben fellelhető a hősiesség legfőbb eleme: a teljes odaadás.

Legfontosabb eszköze az ismétlés. Ismétlődnek a nevek, a helyzetek, a jellemek. Spirális szerkezetet eredményez, amely a regény utolsó részében rohamosan összeomlik.

A regény nőalakjai közül három típus emelkedik ki. Tulajdonképpen ők alkotják a regény szerkezet tartópillérét.

Az első Ursula Buendia, az ősanya. Szinte teljesen végigéli a regény száz évét, s nem csak saját gyermekei, de az unokák és későbbi leszármazottak számára is ő jelenti a biztonságot, a stabilitást anyagi, erkölcsi és racionális értelemben. Törékeny és apró, de óriási erő lakik benne, amely mindennel szembeszáll, ami családját fenyegeti. Mindennel szemben helytáll, csak az emberi létezésből fakadó magányt nem tudja legyőzni. Csak akkor hal meg, amikor ezt végképp és visszavonhatatlanul felismeri.

A másik alaptípus Pilar Ternera, a szerető. Ő is az első nemzedékhez tartozik, részt vesz Macondo alapításában, de korábban meghal, mint Ursula. Ő az adakozó és önzetlen szerető alaptípusa. Mindenkinek odaadja magát, de nem pénzért vagy kötelességből, hanem őszinte élvezetből. Valami nagyon fontosat jelent, hiszen biztosítja, hogy a férfi férfinak érezhesse magát. Nem tart igényt semmire, ő csak ad. Az ajtaja mindig nyitva áll, mindenki akkor lép be rajta, amikor akar, és addig marad, ameddig akar. Önzetlenségében és odaadásában rokona Ursulának, tulajdonképpen a nőiség két oldalát testesítik meg.

A szűz figurája is megjelenik, mint a regény harmadik nőtípusa: a szép Remedios képviseli, aki képes rajongó szerelmet ébreszteni maga iránt szépségével és tisztaságával, de nem képes azt kielégíteni (a regényben kislányként jelenik meg). Tisztasága olyan könnyűvé és súlytalanná teszi, hogy mindenki szeme láttára a mennybe szál, akárcsak Szűz Mária.

A XX. századi világszemléletre jellemző, hogy az a nőalak, akiben a három alapvonás egyesülhetne Ursula Anunciata, a regény végén akkor születik meg, amikor a pusztulást már nem lehet megállítani.

„Az a család, amelyik száz év alatt nem tudja legyőzni a magányt, nem érdemli meg az újrakezdés lehetőségét.”

Az előadás az NKA, az EMMI, az MMA és a Budapest Főváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg.

Jegyek: 500 Ft -os támogatói jegyek vársárolhatók a helyszínen.